Hiszem, hogy a különböző életterületekről hozott eszközök és tapasztalatok átmenthetők és alkalmazhatók más területeken is, csak szemléletváltás és kreativitás kell hozzá. Fizikai és érzelmi tereink tükröződnek egymáson, melyek terelése, fejlesztése kéz a kézben jár.

TérTerelő

Hogyan kapcsolódik össze az épített és érzelmi világunk? 

Hogyan hatnak ránk élettereink?

Milyen eszközeink vannak a változtatásra?

Mit kell fizikailag átalakítani, építeni, vagy mit lehet szemléletváltással megemelni, egyensúlyba hozni?

Hogyan lehet a mindennapokat megszínesítve, megédesítve élni?

Hogyan lehet a munkafolyamatokat értékkel és jó érzéssel megtölteni?

A TérTerelő oldal felülete lehetőség arra, hogy tudatosítsa a kapcsolatot a fizikai környezetünk, mint tér és érzelmi világunk, mint lélek között. A környezetünkkel való munka hat a lelki világunkra és fordítva, a lelkünk ápolása hat a fizikai terünkre. Ezek kivetülnek egymásra, és sokszor inkább szemléletváltozásra, mint környezetváltozásra van szükségünk.

Figyelmet fordít a folyamatok és kapcsolódások minőségére, mely során a dolgok alakulnak, megvalósulnak, hiszen ezek töltik meg a mindennapokat értékkel, élettel és örömmel.

Rólam

Harmath Júlia vagyok.

Úgy érzem, eddigi életem különböző területein egymástól markánsan elkülönítve álltam helyt: a munka – kollégák és a család – barátok szálakon nem nagyon volt átmenet. Nemcsak térben voltak ezek elkülönülve, hanem más és más oldalát használtam a személyiségemnek, más és más elvárásoknak feleltem meg.

Sokszor került a vágyam és a valóságom a skála két távoli, egymással ellentétes oldalára, sokszor kellett döntenem két egyforma súlyú dolog között. Ez folyamatos értékmérésre és kiélezett egyensúlyozásra késztetett, melyből sok tapasztalatot és eszenciát gyűjtöttem és gyűjtök ma is.

Az építészmérnök

Végzettségem szerint építészmérnök és környezettudatos építés szakmérnök vagyok. 2005-ben végeztem a BME Építészmérnöki karán, majd a szakmérnöki képzést 2024-ben fejeztem be. Egerben nőttem fel és az egyetem után 18 évet éltem Budapesten, majd 2016 óta Székesfehérváron lakom.

Az élet úgy hozta, hogy nagynevű vállalatoknál, nagyméretű projekteken dolgozhattam tervező munkatársként. Kezdetben az akkor újdonságnak számító számítógépes tervezés adott lehetőségeket, később inkább a rendszerszemléletem és a szervezőképességem vittek előre. 

Jelenleg az ERMIN Mérnökirodában dolgozom, ahol természetes építőanyagokból tervezünk egészséges házakat és belső tereket. Ezek mind formai kialakításában, mind biológiai szempontból hordozzák az emberközpontú szemléletmódot. 

Egy ideje él bennem a vágy, hogy a szerteágazó szálakat összefésüljem, a soraimat rendezzem, a számomra fontos értékeket megélhessem, és a megugorhatatlannak tűnő távolságokat apróbb lépésekre szeleteljem, közelebb kerüljek saját magamhoz, és az elvárások helyett önazonos életet éljek.

Ez a blog ezt szeretné kibontakoztatni bízva abban, hogy rokon lelkekre, sorstársakra találok, ahol egymás segítségére lehetünk.

Tervezőként az Archikon építész irodában olyan nagyívű projekteken dolgoztam, mint az Igazságügyi Palota felújítása, a Madárhegyi Gyermekcentrum a XI. kerületben, 4*-os szálloda továbbépítése Visegrádon.

Az A1 Építészirodánál a kunszentmiklósi új építésű református óvodán és a Győri Vízi Élménypark fejlesztésén dolgoztam. 

A pályám kezdetén a CÉH Tervező Beruházó és Fejlesztő Zrt.nél a BOSCH Irodaházon, a CÉH irodaház felújításán, a Sárospataki Református Kollégium Sportcsarnokán, a kecskeméti Mercedes Gyár óvoda és bölcsőde épületén, a Kossuth Kiadó székházán, a mátészalkai Specsavers szemlencsegyáron, az Apollo és Bridgestone Gumiabroncsgyáron tervezésében vettem részt.

A környezettudatos

A szemléletmódomat mindig is a természetközeliség és a környezettudatosság jellemezte:

  • Ahová csak lehet, kerékpárral közlekedem, arra neveltük a gyerekeinket is, támogattuk a Magyar Kerékpárosklub törekvéseit.
  • Részt vettünk kosárközösségekben, szezonális, termelői zöldségeket fogyasztottunk
  • Természetes tisztítószereket használok a háztartásomban
  • Amit lehet, a csomagolásmentes üzletben vásárolok
  • Igyekszem a fogyasztásunkat korlátozni, amennyire lehet
  • Szeretem a természetes környezetet, a természetes anyagokat a művivel szemben
  • Törekszem az analóg szerkezetekre a digitálissal szemben
  • A tevékenységet értéknek tartom a kényelemmel szemben  
  • Hiszek a törődésben, mely élettel tölti meg a tetteket.

Az önfejlesztő

Először a munkámban, majd a magánéletben is egyre több személyiségfejlesztő eseményen vettem részt. Foglalkoztam empowerment szemlélettel, tárgyalástechnikával, time managementtel, hatékony kommunikációval, delegálással, prezentációval, csapatépítéssel, csapatvezetéssel, konfliktuskezeléssel, munkastílusokkal, csoportszerepekkel, tranzakcióanalízissel, munkahelyi önismereti tréninggel.

Részt vettem egy 125 órás pszichodráma csoportban, és októberben fejezem be a második, 150 órás csoportot. 

Emellett szemléletformáló hatással volt rám a Waldorf iskola szellemisége, az antropozófia is, a nyitottságával, szabadságával, közösségi szemléletével, az érzékelések fejleszthetőségével és belső irányú motiváltságával.

 

Az évek során azt tapasztaltam, hogy minden környezettudatos törekvés valójában csak eszköz ahhoz, hogy egymással valamilyen módon kapcsolatot létesítsünk és ezáltal emberileg fejlődjünk.

  • A valódi változás akkor történik, ha hatunk egymásra. 
  • Nincs jó és rossz; csúszka van, melyre valahol elrendeződnek a tetteink.
  • Minden a kontextuson múlik, vagyis nézőpont kérdése.
  • Mások tükrében látod meg magadat
  • A jó kommunikáció megelőzés.
  • A nyitottsághoz biztonság kell.
  • Az érzelmi életünk fejleszthető.

A kontextus

Vannak dolgok, amelyekkel együtt kell élni. Aztán, egy darabig lehet rájuk hivatkozni, de örökké nem szolgálhatnak mentségül. 🙂
Éppen már Y generációs vagyok. Az életem másból sem áll, mint folyamatos alkalmazkodásból, úttörésből. Rendszerváltozás; frissen alapított, idős apácák által üzemeltetett lánygimnázium; egyetem, nagyvárosi lét, önfenntartás, digitalizálódó szakma, folyamatos technika fejlődés.
Nem könnyítette meg a gyerekkoromat, hogy a családtagjaim az országban szétszóródva élnek, pontszerűen voltak jelen az életemben. Minthogy az sem, hogy apám óvodás korom óta lassan bénult mozgásképtelenné, egy SMP-hez hasonló betegség következtében és anyám huszonkét éven át önfeláldozó módon kísérte, ápolta a végsőkig.
Ezzel a kiélezett háttérrel születtek nagyívű döntések, melyek “új élet” kezdésének illúziójával kecsegtettek, megszakadtak amúgy is törékeny kapcsolatok, és az elfecsérelt energiák mellett az is kiderült, hogy önmaga elől az ember nem menekülhet el. 
Közben lett saját családom. Férjem, fiam és lányom. A gyerekeim nevelése egy különleges önismereti út. Volt tere annak, hogy a legfrissebb szakirodalom szerint, szabadon nevelhessük őket. A legtöbb, amit tehetek értük, hogy munkálkodom azon, hogy minél kevesebb örökölt családi teher maradjon nekik. Most kamaszok, és nem éppen a nevelési sikereimet tükrözik vissza. 🙂