Egy ideje érlelődik bennem a „Miért” poszt és meg kéne írnom, mielőtt aktualitását veszti. 😀
? Miért az El Camino Portugal-ra jöttem?
Egy ideje szükségét érzem annak, hogy eltávolodjak az életemtől. Nehéz ezt megtenni a vállalásaim, felelősségeim, anyagi kereteim mellett.
Foglalkoztatott a Camino és ez a szakasz viszonylag rövid, 10 nap alatt teljesíthető. Mivel nincs nagy túraszervezési tapasztalatom, azt gondoltam, hogy az El Camino jól elő van készítve a megállókkal, az útvonallal, a szállásokkal. Évszázadok óta ennyi zarándok nem tévedhet. 😀 Van egy csomó segítő technikai infó hozzá, a szellemisége adott és anyagilag is vállalható.
Most, hogy az életem elemeit egyébként is szanaszét cincálom, egy hírtelen döntéssel rá tudtam szánni az erőforrásaimat, hogy eljöjjek az utamra.
? Miért egyedül? Miért a blog?
Egy ideje azt érzem, nem a saját életemet élem. Változtatni, pedig csak akkor tudok, ha el tudok távolodni mindenkitől, hogy megismerjem és vállaljam magam.
Ha másokkal vagyok, öntudatlanul szkennelek, alkalmazkodom, és keresem mások komfortját, akár munkában, akár civilben, akár akarja, akár nem.
Ez egy nagyon szerethető tulajdonság, de mások igényeit olyan szinten vagyok képes a sajátjaim elé helyezni, hogy ezzel mélységesen túlterhelem, kizsákmányolom magam, és még csak meg sem érzem, csak ha már összeomlok.
Ez a működési mód kíséri az életemet gyerekkorom óta, és eredményezi azt, hogy amit magamének hittem karrier sem az enyém. A felmenőim beteljesítetlen életét élem, ami miatt nekem nehéz, görcsös és örömtelen ez az út. A testem már húsz éves koromban jelzett a pajzsmirigy problémakkal, de ennyi idő kellett, hogy annyira rossz legyen már minden, hogy lépni kényszerüljek.
Hát most léptem. A sok más fejlődési út mellett ezt a Caminót is járom. Egyedül, hogy megismerjem magam. Megtanuljam tisztelni és empátiával kezelni saját magam és ne legyek ilyen kíméletlenül szigorú magammal szemben. Hogy eszközöket találjak arra, hogy láthatóvá váljak. Hogy megtaláljam a stabil pontjaimat, amire építeni lehet. Hogy merjek önazonos kapcsolódásokat találni. Hogy kinyissam azokat az ajtókat, amik eddig nemhogy becsukva, hanem elfalazva voltak, vagy nem is tudtam róluk, hogy léteznek. Hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok, és vállaljam azt mások előtt is.
(Ezért írom a blogot is, és a videókat is emiatt készítem. Szükségem van rá, hogy kívülről magamra nézzek, szükségem van visszajelzésre is.)
Nem egyszerű ezt élni és feldolgozni, évek önismereti munkája kell hozzá. Külső szemlélőnek biztosan nehezen érthető, mi történik, de akit ez megszólít, azzal biztosan tudok majd erről beszélgetni.
Szeretettel és hálával:
J.
