Az a fogalom, hogy épületfizika nem olyan régóta létezik. Kb. egyidős a műanyag építőanyagok és a mesterséges szellőztető berendezések megjelenésével. A technológia fejlődése hívta életre, és a technológia mesterséges eszközökkel próbálja kontroll alá vonni és megoldani. Sokszor azonban ez a folyamat csak újabb problémákat generál, és elkezd a rendszer túlburjánozni, elveszik a lényeg.
Olyan ez kicsit, mint amikor a megpucolt banánt nejlonba csomagolva árusítják.
Vagy mikor a kisgyerek a csillivilli játék dobozával jobban elszórakozik, mint magával a játékkal.
Vagy azok az elektromos konyhai eszközök, melyek a szekrény aljában végzik, mert annyira bonyolult használni és eltakarítani, hogy nem éri meg elővenni őket.
Persze vannak speciális helyzetek, amikor igenis kellenek a praktikus és professzionális technológiai megoldások, de jellemzően hétköznapi felhasználásban meg lehet lenni nélkülük.
Tudom, vannak személyiségbeli különbségek is, hogy ki mennyire a technológia vagy a természetesség híve, de a józan-paraszti-ész mégiscsak mindennek az alapja.
Hogy is látom az elmúlt 20 év ívet az építésben?
Kezdetben voltak a kettős szárnyú fa ablakok (pl.: kapcsolt gerébtokos) melyek dupla szárnyuknak és falban történő megfelelő elhelyezésüknek köszönhetően a falazattal rendszert alkotva szépen biztosították az épület hőszigetelését és szellőzését is. (Ezek védelmében ajánlom: https://ablakprofilok.hu/)
Aztán ezeket elavultnak véltük, és betettük a műanyag, nagyon jól hőszigetelő és légzáró ablakokat.
Aztán rájöttünk, hogy ha nincs szellőzés, penészedés van, és a gázkészülékeink elhasználják előlünk a levegőt.
Ekkor elkezdtük kilukasztani az ablakainkat résszellőzőkkel, hogy legalább ellenőrzött körülmények között mozoghasson a pára.
Eddig még volt némi esélye a párának akár a falon filtrálódni, de aztán a műanyaghab homlokzati hőszigetelésekkel sikerült az útját ott is lezárni.
Nem marad más, mint gépi szellőztetéssel kezelni a belső légállapotot és komfortot, hűteni, fűteni, gépet üzemeltetni.
És, ha már adott a technológia, nyugodtan fittyet hányhatunk a természet törvényszerűségeinek, számolatlanul engedhetjük be az üvegházatású napot üvegfelületeinken, majd a klíma úgyis lehűti.
Vagy vághatjuk ki a fáinkat, burkolhatjuk le a zöldfelületeinket, mert csak a gond van vele.
Ma, egy modernnek számító ház bonyolult. Formára biztosan szögletes, műszakilag tele van mesterséges anyagokkal, rendkívül precíz és aprólékos részletmegoldásokat tartalmaz. Tele van gépészeti berendezésekkel, melyek nemcsak zajosak és elromlanak, de már okosak is. Bár korszerűnek gondoljuk, valójában egy nagyon sérülékeny és mesterségesen fenntartott egyensúlyi állapotot alakítottunk ki magunk körül.
Biztos így van ez jól? Az az egyetlen irány, hogy ezt a rendszert tökéletesítsük? Észre sem vesszük, de ezzel egyre jobban elidegenedünk a saját lakókörnyezetünktől és ezáltal soha semmi nem lesz elég jó. És így folytatjuk az önmagába csavarodó kört tovább.
Közben a vályogházaink vagy a vastag téglafalú, fafödémes épületeink, a kapcsolt gerébtokos fa ablakokkal, mészvakolatokkal, bölcsen és türelmesen mosolyognak. Várják, hogy egy nagy kitérő után rájöjjünk magunktól is, hogy ők az igazi mesterei az épületfizikának, mint rendszernek. Tőlük érdemes tanulni és a hagyományaikat tovább vinni, igaz, már modern köntösben. Nem csak épületszerkezeteileg vagy épületfizikailag, de követelményszintben is más minőséget képviselnek, értéket képeznek.
A modern, de természetes anyagok – fa, farost, vályog, kender, szalma, agyag, mész – magukban hordozzák azt az egészséget, melyre az embernek az élettereiben szüksége van. Olyan méltóságteljesen (manapság azt mondanánk okosan) képesek lélegezni – párát kezelni, amire mesterséges anyagok nem alkalmasak. Kell hozzáértés, de sokkal kevesebb speciális tudás kell a használatukhoz, mint egy modern anyaghoz. Jó velük dolgozni, fogni, szagolni, érezni… annyira egyértelműen jó, hogy nem is tudom, miért akarhat az ember mást.
Emellett alkalmat ad a közös építésre, mely során nem csak az épület, hanem a közösség is épülhet. Alázatra és elégedettségre tanít, értékválasztásra és együttműködésre.
Ez egy csodás út, használjuk okosan!
