Már a szállásomon vagyok. Ez kivételesen nem publik-alberge, hanem magán. 12 €. De ezen a településen nem volt más. A néni nagyon kedves, jól felszerelt a hely.
Ma nehezen ébredtem, azzal a gondolattal, hogy mi a fenét keresek itt. Elég hamar meg is álltam, hívogatóak voltak a fények, egy cuki macsek az ölembe is ült. (Aztán a tulaj kivágta 😅)
Egész jól haladtam, a mai hegytetőn szép volt a kilátás. Hamar megérkeztem Redondellába.
Előttem a táj, mögöttem egy üzem, ami ontja a higítószagot magából. Milyen kettős is az életünk)
Az úton azért egy kicsit büszke voltam magamra, hogy el mertem indulni. Olyan kevés – vagy pont elég – infóm volt hozzá. Elég jól felmértem, mit tudok teljesíteni, hol kell majd infó, és azokat be is tudom szerezni. Aztán, a rendelkezésre álló infók alapján, egész jó döntéseim születtek.
Ezt a kivifát Pityinek küldöm. (Én még sosem láttam kivifát)
Redondela nagyon helyes város, a főterét nem találtam, elég meredek a domborzata, lehet, hogy nincs is neki.
Megettem a szendvicsemet, és ittam egy kávét. Ide 11.30kor érkeztem, kb egy órát pihentem. Összefutottam a szlovén házaspárral is, kétszer is.
Ezt a hidat állítólag aki építette, azt nem akarták kifizetni, és a hídról vetette mélybe magát….
A kép a háttérben függő sonkákra élesít 😉.
Aztán tovább indultam, még 7 km volt hátra.
Közben barátom, az eső is utólért. Professzionális sebességgel tudom a piros poncsót felkapni. Pedig tegnap sikerült gondosan megszárogatnom.
A hintába nem lehetett leülni, és valóban, tényleg végtelennek tűnt néha az út.
Itt választani lehetett, én balra mentem.
Kilátás a városra – nyilván esik. Ez a Verdugo (haha) folyó torkolata, itt folyik az Óceánba.
Ma még lemegyek a városba vásárolni, veszek valami kaját, lehet, hogy itt főzök. Holnap és vasárnap ünnepnap, csak délig vannak üzletek nyitva. Megpróbálok felkészülni rá.
