Fél 2 körül érkeztem Pontevedrába. Meglehetősen elcsigázódtam. Ma eddig sütött a nap, árnyas helyen jöttem, de valahogy nagyon nehéz ma a zsákom.
9kor indultam, feltankolva egy csomó kajával.
Nagyon szép tájakon vezetett az utam. Élveztem a napsütésben párolgó utat, a sokasodó turistákat.
A mai egyik magasponton egy kitelepült komfortpont várta a fogyasztani vágyókat. Én mellette ültem le, és ettem egy szendvicset.
Onnan az út lefelé vezetett, főleg erdei úton. De pl.egy konténerraktár mellett is.
Leérve a hegyről jól esett megpihenni. Sokan voltunk már ezen a helyen, inkább idősebb korosztály. Nagyon jól esett, hogy kaptam a kávém mellé egy muffint is.
Ezzel a régimódi mosodával rendszeresen találkozom.
Az egész Ibériai félszigetről a víz nyugat felé, az Atlanti Óceánba ömlik. Rengeteg a forrás, vízfolyás. És nagyon helyesen kő vagy modernebb medencékbe gyűjtik akkor is, ha nincs ennyi eső.
Ez az idei különleges év, ilyenkor általában naposabb idő jellemző, mint nekem jutott….
Mivel a folyók itt ömlenek az Óceánba, sok folyó torkolatát keresztezi az utat, mely számomra különleges látvánnyal szolgál.
Megebédeltem. Itt nem annyira zarándok menü van, inkább napi menü. Ha lehet választani, halat kérek.
A borocska finom volt, nem ittam.sokat, de tudnék egyet szundítani.
Pontevedra épületei szépek, igazi történelmi városka, rengeteg turistával.
De mivel még hosszú út áll előttem, jó eséllyel emelkedik, és már viszonylag késő van, nem bonyolódtam nagy városnézesbe, csak amerre az út vitt.
Érdemes ide eljönni egy romantikis hétvégére.
Aztán, ma már sokadjára, átmentem egy hídon, és nekivágtam a maradék útnak.
Így alakul a mai szállásom:
