Ma is sötétben, és a szokás kedvéért esőben indultam. Reggel a szöszmötölős olaszokra ébredtem.
A közeli garázsbüfében tudtam inni egy kávét, és egy Santiago tortát ettem.
Nem itt:
Reggel pont láttam, hogy a kenyereskocsi kiveszi a pénzt a ládából, és beteszi a friss bagettet helyett. 🙂
Az utam ilyen-olyan helyeken vezetett, de már a megérkezés hajtott.
(Itt mindkét tükörben látszom 🙂
7 km távolságból már látszott a katedrális is.
Ezt a követ magammal viszem:
Itt jobbra mentem. Nem bántam meg.
Megérkeztem Santiagoba. Friss, hétköznapi, városi élettel. Ahogy közeledtem, sokasodott a turista. Nem is látszott a jel végül.
Megszereztem az oklevelet is, és visszafelé belefutottam még a német csapat tagjaiba is!
Ők meg a tegnapi pajtásaim. Te több ismerős arcot is láttam. Volt nagy ölelkezés. 🙂
Már a szálláson vagyok, ahol tele vannak, jó ötlet volt foglalni. Csak spanyolul beszélnek, a táskát, gondolom, matatás ellen, kint kell hagyni egy szekrényben, de cserébe megetettek.
Most pihenek. Szerzek holnapra kaját, és visszamegyek a városba szétnézni. A katedrálisban nem jártam, mert hátizsákkal nem engednek be. Fél8kor még zarándok mise is lesz, oda is benézek…
Huh… na.
