Hát volt az az érzés, hogy valami kell nekem, ami a sajátom.
Meg volt az irigység, azok felé, akiknek AZ Interneten szerepelnek. Ők biztos tudnak valamit.
Meg voltak korlátaim, nagy bizniszbe nem vághattam.
Meg volt a karácsonyi szünet, a 12 szent éjszakával, a porcukros családi kuckózás, pihenés és idő a merengésre.
Meg aztán volt bennem nagy űr, épp semmi nem működött, nem találtam biztos pontot. Keresnem kellett valami fogódzót. Így hát kénytelen voltam beleásni magam A batyumba. Ott meg csak önismeretet és szakmát találtam, azokat is romokban.
Aztán kellett egy döntés, hogy oké, végülis honlapot bárki csinálhat…
És így, kellett terv, ami felszeleteli a feladatokat.
Mi kell a honlaphoz?
* előfizetés – de ahhoz név kell, szolgáltató kell, honlapkészítő kell
* a névhez mégiscsak kell a tartalom – miről fogok írni?
* oké, térterelő, mert kicsit önismeret meg aztán mégis építész vagyok, terekkel foglalkozom…
* képes vagyok egyedül megcsinálni a honlapot? azt ígérik, 1-2-3 lépésből megvan. De az elég jó nekem?
* Meg aztán a honlaphoz fotó is kéne – úristen,hogy nézek ki
* és még mindig nem tudom, miről fogok írni
* káoszban az életem, minden a feje tetején
* érzelmi hullámhegyek, hullámvölgyek – minden nap mást akarok
* oké, de koncentráljunk a tervre: keressünk valakit, aki segít megcsinálni a honlapot.
* Anett <3
* de hogy nézzen ki az a honlap, mi legyen a felépítése, mi valósítható meg technikailag?
* úristen, ebbe bele kell akkor rakni magamat!
* Elég jó lesz ez?
* Nem is akarok ezzel foglalkozni, csak a gondolataimat leírni.
* De mik is a gondolataim?
* Oké, koncentráljunk és szerezzünk kis önbizalmat: divattanácsadás: Erika – wow, demenő.
* Még mobilra kéne optimalizálni és nem jó a betűtípus…
* Már közzé lett téve a honlap? Azta, nincs visszaút…
* Ki csinál rólam jó fotókat? Házilag megoldjuk?
* Nem! Profit szeretnék! Szolgáltatást szeretnék. Hadd tanuljak belőle én is.
* Ki a legkreatívabb fotós Fehérváron, aki nem sablonos képeket készít?
* Melinda <3
* De izgulok! De nem feszülök bele, hagyok teret a kémiának. Hallgatok rá, és élvezem.
* Hm, egész jók. Ilyen vagyok, ideje elfogadni a paramétereket.
* Már kész a honlap, csak a képeket kell feltenni.
* És most, még simítgatom
* Még simítgatom
* Még egy vessző, még írok egy bejegyzést, hogy több legyen a teljes megjelenés előtt.
* Jule, nincs már több időd erre! Indítsd már el?
* De még – a szakma – meg kitárulkozás, meg izé
* az ügyfeleim is láthatják a nyíkásomat, és mit szólnak
* dehát nem épp ezért csinálod?
* Ajjajj, lassan elfogynak a célteendők, újat kell gyártani!
Hát, szóval így.
Van egy meghatározó élményem egy óriás gravitációs csúszdáról. Ez szinte függőleges eséssel indít, nagyon félelmetes a tetején ülni – elsőre. Nem tudom, mi lesz. Pattanok e vagy belesimulok? Fáj vagy simul? Az adrenalin örömöt vagy csalódást okoz? Hogyan érkezem? De valójában nem ezek a kérdések és nem ez a feladat. Ott vagyok a tetején. Felmentem. Leültem. Tudom, hogy biztonságos. N e m kell már mást tennem, mint egy icike-picike izommozdulatot tenni az alfelemmel, és elindulok. És a döntés csak az, hogy ezt megteszem e. És miért ne tenném meg, hiszen ezért jöttem. Szóval, hadd szóljon, akármi is lesz.
Jó utat TérTerelő, válts valóra a beléd vetett lehetőségeket!
