Délután pihentem kicsit, és mivel a konyha elég jó, gondoltam, kipróbálom a főzést. A helyi csemegeboltba bementem, és élvezettel szemezgettem a helyi sajátosságokból. Aztán végül ez lett a vacsorám (bár, a paraleves még portugál, most sem volt kedvem megfőzni) A kilátás a szállásról nagyon csábított, így bár fáradt voltam, lesétáltam a beachre. Szerencsére […]
Már a szállásomon vagyok. Ez kivételesen nem publik-alberge, hanem magán. 12 €. De ezen a településen nem volt más. A néni nagyon kedves, jól felszerelt a hely. Ma nehezen ébredtem, azzal a gondolattal, hogy mi a fenét keresek itt. Elég hamar meg is álltam, hívogatóak voltak a fények, egy cuki macsek az ölembe is ült. […]
Ma úgy néz ki, a Blogger cserben hagy. Nagyon lassan és nehézkesen működik. Az előző bejegyzésem is emiatt maradt félbe. Szóval, az út gyorsan elment, nem volt nehéz terep. A tegnapi viharos nap, és a tegnap előtti, esős hegymenet után semmi nem állíthat meg. Porrinonál megálltam, ittunk egy kávét Szofival. Onnan próbáltam bejegyzést tenni, de […]
Tuiból kellemes élményekkel távoztam. A reggelizőhely nagyon barátságos volt, vittem egy zarándok-toastot magammal az útra. (Óriás pirított kenyér, tojás, serrano). Ez volt a választék. Ez pedig az ABBA szerelésem A városból ködös sötétben távoztam. Esni csak később kezdett. Miután átmentem a románkori hídon. A pacit Peti biztos megsimogatta volna. (Bár előtte egy kukát evett ki) […]
Miután elmorzsoltam könnyeimet, és az eső is elállt, megérkeztem Valencaba. Ez gyakorlatilag egy erődítmény, nem volt különösebben szép, inkább monumentális. Megerősített abban, hogy Tuiban kell aludnom. Összetalálkoztam Mumuhtal, és együtt sétáltunk át Spanyolországba. Kezet fogtunk, míg ő Spanyolországban állt, én meg Portugáliában. Közben a másik oldalon teljes szivárvány látszódott. Túl vagyok az út felén […]
9 után indultam, akkor is esőben. Csak fél12kor állt el. Egész éjszaka vihar volt, az úton mindenhol látszottak a nyomai. Letört ágak, sár, vízmosás. A patakok vize ijjesztően magas volt. Az eső egy dolog, de a szél is erős volt, arcomba fújta a vizet és a kabátot. Hideg is lett. Nagyon kedvetlenül és magányosan bandukoltam. […]
A mai estémet Mamuth (?) töltöttem, aki egy 72 éves bácsi, Oxford mellett él. Szeret olvasni, szereti a művészeteket, szeret emberekkel ismerkedni, és persze építész. Épp a fenntarthatóság irányába akarja a praxisát irányítani… nyilván összehozott minket a sors egy vacsora erejéig, pedig annyi féleképpen is alakulhatott volna az este. (Ha hajlandó lesz, fotózkodom vele majd […]
Rekord idő alatt érkeztem meg fél 2kor már a szállásom voltam. 18 kilométert mentem gyakorlatilag végig szakadó esőben. 10 órakor álltam meg utoljára. (csak azért használtam a kést, hogy ne legyen feleslegesen a táskámban) A hegyről lejőve, 2 km-re a szállástól volt egy kávézó de már nem volt kedvem lecövekelni. Kicsit be is paráztattak, hogy […]
Szakad az eső, nem kicsit, van, hogy nagyon. Ahol út van, ott vízmosás is. Emelkedik. Pityinek küldöm a képet a bringásokról, ők is nagyon élvezik. Néha szép, de túlélésre játszom. Nincsenek elvárásaim a mai nappal szemben. Tartás! Minden lépésnél figyelnem kell a helyes tartásra. Úgy könnyebb a batyu és az út is…
Megérkezni jó. De ez újabb kérdéseket vet fel. Lezuhanyozzak e? Mossak e? Vacsorázzak e? Ha igen, mikor? Hol? Keressek társaságot, vagy meneküljek? Sört igyak, vagy bort? Bíztatnom kellett magam, hogy kimozduljak. De jól tettem, szép ez a város. Holnap ez egyik hegyet meg kell másznom… Végül nem alkalmazkodtam senkihez – pedig kísértésbe ejtettek […]