9 után indultam, akkor is esőben. Csak fél12kor állt el.
Egész éjszaka vihar volt, az úton mindenhol látszottak a nyomai. Letört ágak, sár, vízmosás. A patakok vize ijjesztően magas volt.
Az eső egy dolog, de a szél is erős volt, arcomba fújta a vizet és a kabátot. Hideg is lett. Nagyon kedvetlenül és magányosan bandukoltam. Jacky, az amerikai hölgy, aki elindult velem, egy órán belül lehagyott. Olyan gyorsan ment, esélyem nem volt követni. Aztán többen is elsiettek mellettem. Pedig nem érzem magam lassúnak, haladok is. Az mondjuk tény, hogy az állóképességemen van mit javítani.
Reggel a cipőm belül is vizes volt, de kényelmes. A vízhólyagjaim rendben vannak, tegnap nyugalomban voltak, mértékkel fájnak.
A csípőm, a forgómnál, ami az elején nagyon fájt, most nagyon jól van. Nem.is érzem. Lehet, hogy az ülőmunka többet árt neki, mint a gyaloglás.
Ami fáj, az a derekam, ahová a táska terhel, kicsit a vállam. Ma a combom is fájt, de nem vészesek ezek összességében.
Reggel, az indulást nem bátorította, hogy az egész tartományban kiment az áram, nem lehetett egy teát vagy egy kávét inni. Reggelim volt tegnapról, és a csapból folyó meleg vízzel készítettem teát magamnak a nem túl hívogató konyhában.
Útközben itt „ebédeltem”, amikor dél előtt eláll az eső.
Nagyon nehéz most úton lenni. Sokat gondolok haza. Próbálom letapogatni, mi az , mi jól esne, felvidítana. Nem a süti, nem a többi vándor társasága.
Egy ölelés jól esne azt hiszem , és egy barátságos szállás.
Kérek sok virtuális ölelést! 😘 Cserébe én is küldök mindenkinek, aki olvassa 🤗
Most kaptam végül egy kávét, kicsit könnyítettem a lelkemen.
Íme pár mulatságos dolog: (Mekk Elek itt járt iskolába)
Ezen a tájon láttam két nyúlfeneket:
Arao- ban a kápolnában „gyertya-automata” működik…
Ezt meg Terkának küldöm
