A mai estémet Mamuth (?) töltöttem, aki egy 72 éves bácsi, Oxford mellett él. Szeret olvasni, szereti a művészeteket, szeret emberekkel ismerkedni, és persze építész. Épp a fenntarthatóság irányába akarja a praxisát irányítani… nyilván összehozott minket a sors egy vacsora erejéig, pedig annyi féleképpen is alakulhatott volna az este. (Ha hajlandó lesz, fotózkodom vele majd alkalomadtán, és beteszem ide a képet)
Egyébként az eső mellé a szél is megérkezett viharosan. Ezért nem mentünk el az étterembe, csak a szomszéd snackbarban ettünk egy levest és egy omlettet.
Vásároltam reggelire sajtot és zsemlét, mert lehet, hogy a viharban nem lesz áram és nem tud kinyitni a kis üzlet.
Ez vár rám holnap.
A szálláson 8-an vagyunk, egy amerikai hölgy; 2 fiatal lány; 2 kolumbiai srác bringával, aki jövő héten megy Budapestre; egy lengyel srác, akivel már találkoztam korábban; az angol építész, és én.
Ma még az angolomat is megdícsérték.
Eddig a nyelveket sosem tanultam örömmel, csak feladat volt. Nem is szerettem kapcsolódni, beszélgetni emberekkel… (fura ebbe belegondolni, de sokszor az a gát bennem, hogy nem tudom megfogalmazni, mit szeretek, mi érdekel, mert sosem foglalkoztam ezekkel, csak valamilyen külső elvárásnak próbáltam megfelelni, és valamilyenné válni akartam)
Ma szerzett élményekkel sokkal izgalmasabb és hatékonyabb lesz tanulni, és ha megismerem sajátságaimat is, biztosan szívesebben beszélgetek másokkal. Ez is csak úgy működik, ha az ember megtapasztalja a jóságát. Hátha sikerül ezt a gátat is feloldani ❤️.
Végtelenül hálás vagyok, hogy itt lehetek. Azoknak is, akik otthon maradtak, és elviselik a döntésem következményeit, helytállnak, vagy követik az utamat lélekben. Írjatok hozzászólásokat, híreket akár privátban is, jól esik (szó szerint🤣)!
