Rekord idő alatt érkeztem meg fél 2kor már a szállásom voltam. 18 kilométert mentem gyakorlatilag végig szakadó esőben. 10 órakor álltam meg utoljára.
(csak azért használtam a kést, hogy ne legyen feleslegesen a táskámban)
A hegyről lejőve, 2 km-re a szállástól volt egy kávézó de már nem volt kedvem lecövekelni. Kicsit be is paráztattak, hogy ez egy kicsi szállás és nem lesz helyem. 2.nak érkeztem. Ez is egy régi épület, egy tradicionális hely, elég kietlen és hűvös. Egyre kevésbé érzem, hogy kényeztetnék a zarándokokat. A konyha nem túl hívogató.
Egy amerikai nő már itt volt és nemsokára megérkezett egy angliai férfi. Ők hatvan pluszos korosztály és lassan érkeznek be a fiatalok, akik már nem akartak tovább menni ebben az esőben.
Az Ötyét (szóljon, aki nem tudja, minek a rövidítése) megelőztem, az emelkedő nekem jobban ment. Ez volt a tetőpont:
Útközben beszélgettem velük, Hamburg környékéről jöttek, 12 éve együtt túraznak. Valami egyházi társulás kertében.
Rohamosan fejlődik a nyelvtudásom. Ma már németül is tudtam 😀.
(Ezekben a zacsikban gyantát gyűjtenek)
Elisabeth elmondta, hogy ma nem zarándokszálláson, hanem hostelben alszanak, mert ez egy kicsi szállás. Így sikerült kicsit eltávolodnom tőlük. Ez volt a tegnap esti kívánságom. Csapatuk eléggé leuralta a menetet.
Azért érződik, hogy ezek a zarándok szállások elég puritának, a szobák nem annyira a barátságosak.
Azóta is esik. Cipőm már nélkül is vizes, de kényelmes. Mostunk és szárítottunk. Este még elmegyek az étterembe egy zarándokvacsira, megpróbálok holnapra szendvicset szerezni a snack bárban.
Holnapra is esőt mond, de ha minden igaza a szállásom már Spanyolországban van: Tui
