Miután elmorzsoltam könnyeimet, és az eső is elállt, megérkeztem Valencaba.
Ez gyakorlatilag egy erődítmény, nem volt különösebben szép, inkább monumentális. Megerősített abban, hogy Tuiban kell aludnom.
Összetalálkoztam Mumuhtal, és együtt sétáltunk át Spanyolországba.
Kezet fogtunk, míg ő Spanyolországban állt, én meg Portugáliában.
Közben a másik oldalon teljes szivárvány látszódott.
Túl vagyok az út felén is.
Tui gyönyörű
Végül maradtam a zarándokszállásnal, jó hangulat jött ki és a néni is nagyon kedves volt.
Nem vészes, sok az idegen, de vannak ismerős arcok is.
Ezzel a kilátással:
Ezt a képet a Matyinak, Dávidnak és Daninak küldöm
