Ez a mai vacsorám, a zarándok menü Antonionál.
Elmenekültem az albérgéből a sok német kollégától és a szállás ridegségétől, hidegségétől. Lejöttem az étterembe 5 körül, de kiderült, hogy csak 6 kor készül a vacsora. Így majdnem egy órát itt ültem az étteremben és szóba elegyedtem Antonioval, a tulajdonossal. Amikor a hátsó bejáraton akartam bejönni, láttam egy csomó isten csillogós ajánlást, és rákérdeztem, mi ez. Mint kiderült, ők egy tradicionális éttermet csinálnak, amit hárman visznek a két testvérével. Korábban albergét is üzemeltettek egy darabig, de már nem. Simán átköltöztem volna ide.
Jól elbeszélgettünk, a témáról és mutatta, hogy melyik szállásokat ajánlja, felhívta a figyelmemet, hogy érdemes az emelkedőket is belekalkulálni a tervezésbe. Antonio megnyugtatott, hogy a belső út jobb, mint az óceán parti, mert ilyenkor ott fúj az északi szél, ami még kellemetlenebb lehet. Biztatott, hogy a hátralévő 10 napban még meg tudom csinálni a túrát.
Még nagyjából 200 km van hátra és tíz napom, tehát ez reális.
Nagyon finom volt a menü, nagyon jól laktam, ittam hozzá két sört. 9.50 €-ba fog kerülni az étel és még hozzá jönnek a sörök.
Veszek itt egy croissant reggelire és majd kávéznom valahol. Még egy teám van, azt megcsinálom.
Közben megérkezett a német csapat, én gyorsan visszamegyek a szállása, ott lezuhanyzom és megpróbálok lecsendesedni.
Megpróbálom velük megbeszélni, hogy mikor kelnek reggel, mert sokan most délután aludtak egyet. Remélem nem dorbézolnak éjszaka és nem hajnalban fognak elindulni.
Holnapra, a mai 95%-kal szemben 75% esőt mondanak, sokkal jobbra nem számítok.
Ha a mai nap margójára kellene valamit mondanom, akkor azt hiszem azt tanultam, hogy az élet nem biztos hogy azt adja amit várunk tőle és nem biztos hogy azt az irányt erősíti amit én is szeretnék….
