Ez a nap gyorsan eltelt. Panaszkodhatnék a tűző napsütésre, de nem teszem :).
Ma a napomat Cathyvel töltöttem. Hasonló tempóban haladtunk, és örültünk minden megállásnak.
Igazság szerint, pont megcáfoltam a kapcsolatteremtési problémáimat, mert egész nap jókat beszélgettünk. Angolul, nagyon jól egymásra hangolódva. Nem bántam már a kedves társaságot.
Igaz ráhagytam, hogy mit együnk, ez most könnyebb volt.
Caldas de Reis volt a félút, ami egy nagyobb település. Ott ettünk egy zsíros hallevest. Olyasmi volt, mint a mi gulyásunk kicsit.
A városkában ezek a képek készültek.
Itt már a napsütésre szánt szerelésben.
A városban van egy melegvízű forrás, lehetett benne lábat lógatni.
Pár órával később megérkeztünk Valga-ra, ahol a szállásunk van ma estére.
Cathy egyébként indonéz származású, de Hollandiában él. Van egy fia, és egy lánya, akik szintén tinik. Ez a 3. Caminoja. Ide jár kis énidőért :).
A mai nap izgalmát a telefonom bekapcsológombjának elromlása adta. (Nem tudtam ugyanis, hogy kettő koppintással is működik a képernyő)
Viszont kénytelen voltam eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha nincs telefonom, amint már régen nem telefonálásra használok, de rajta van az idő, a térkép, a Santiagoban lefoglalt szállásom, a vonatjegyem, a repülőjegyem, a bankkártyám, a fényképezőgépem, és az összes kapcsolattartási formám. Tulajdonképpen arra jutottam, hogy Santiagoban gond nélkül el tudnék jutni, bízom már az időérzékenyben, a tájékozódásomban itt a Caminon, a következő szállás útba esik és már csak egyet kell ott aludnom mielőtt megérkezem. Valahol biztos szívesen kinyomtatnák nekem a jegyeimet, tehát így azzal sem lenne gondom. Fotókat meg hát akkor nem tudok csinálni és kénytelen leszek teljes mértékben befelé fordulni. De azért izgalmas lenne, az biztos…
Másrészt pedig elgondolkodtatott az, hogy mennyire fontos egy ilyen úton a digitális eszköz használattal is tudatosan bánni. Én letiltottam szinte az összes értesítésemet. Facebookot 12 napja nem nyitottam meg. Minden csetet csak akkor követtek, amikor arra magamnak időt szánok. Ezért is jó számomra, hogy a blog is kicsit „gyalog” módszerrel készül. Ez segített abban, hogy a jelenben tudjak élni és tulajdonképpen mint napló tudjam vezetni a feljegyzéseimet, esetleg a fotókat visszanézve emlékezzek a szebb pillanatokra.
Pár napja telepítettem egy másik programot, ami profinak tűnik utazáskövetésben. (GPS követi az utamat, helyhez tudok csatolni térképet, videót, fényképeket. Pontra éppen ahol vagyok, és tudok üzenetet is hagyni, ami körülbelül az összes olyan funkciót egyesíti, ami nekem szükséges.
De valahogy az volt az érzésem, hogy amiatt hogy ő folyamatosan követi az utamat, mindig muszáj akkor és ott bejelentkeznem, ahol éppen vagyok, mert úgy autentikus. Emiatt állandó nyugtalan digitális jelenlétet vár el. A következőre majdmegtanulom azt is. 🙂
A telefonom mindig láthatja a szép tokámat 😉
